Az utóbbi időben az életemben rengeteg, nagyobb léptékű változás zajlott le függetlenül a projekttől, ami néha sajnos egy-egy nap lemaradást eredményezett, de minden esetben sikerült beérnem magam. Ez a változás-sorozat még nem ért a végére, de a kiadványnak köszönhetően sokkal egyszerűbben, átgondoltabban, és simábban ment, mint amire számítottam. Könnyebben ment a változás elfogadása, könnyebben az új dolgokhoz való alkalmazkodás. Ezeket (legalábbis úgy hiszem nagy részben) a projektnek köszönhetem.
Megváltoztatta a látásmódomat. Eddig, ha valami problémával, vagy nehézséggel találkoztam, egy jó darabig csak dühöngtem, hibáztattam mindent, és mindenkit, ahelyett, hogy egyből a megoldásra koncentráltam volna, és
ezzel rengeteg energiát pazaroltam el teljesen feleslegesen. E mellett még sorban jöttek az élet mindennapos kihívásai, én pedig hiába próbáltam zsonglőrködni a sok kis dologgal egy- egy dühroham között, csak egy helyben toporogtam. Legalábbis nagyon lassan haladtam kifelé. Elhitettem magammal, hogy nem vagyok képes megoldani minden nyakamba szakadó dolgot, és mint egy sárral teli árokból való kievickélésként éltem meg.
Ez mára megváltozott. Most már sokkal eredményesebb tudom kezelni az adott kihívásokat, tisztábban látom a kiutat a problémákból. Megtanultam, hogy a tehetetlen düh nem vezet sehova, és egyáltalán nem eredményes, ha egyszerre 80 dologgal foglalkozom nagyon kis lépésekben haladva, mint eggyel komolyabban. Ez persze nem azt jelenti, hogy a többit hanyagolom, csak ahogy Te is írtad, nagy levegő, egy lépés hátra, és egészében látni a képet, ami mutatja a lényeget.
Másik dolog a halogatás. Mindig is problémát okozott még a legegyszerűbb dolgokra is rávennem magam. Régen ezt a levelet is addig halogattam volna, míg egyszer aktualitását nem veszti, és akkor már meg sem írtam volna. Ma pedig reggel, ahogy felkeltem, tudtam, hogy ez is egy feladat, így hát minden zokszó, és szájhúzás nélkül nekiültem, és elkezdtem írni. Az első pár mondatig nehéz volt, mert addig még fogalmam sem volt róla, hogy pontosan mit is fogok írni, de (ahogy a kiadványban is írtátok) ahogy elkezdtem írni, ez is egyre könnyebben ment.
A napirendem megtervezése is jóval egyszerűbb mostanában. Tudom, hogy adott nap miket kell végrehajtani, és már meg is van a fejemben, hogy mikor, hol, és hogyan tudom a legeredményesebben véghezvinni. Ez gondolom alapvetően hozzáállás kérdése, de régen ez sem volt ilyen egyszerű. Ma már sokkal letisztultabb a gondolkodásom. Legalábbis problémamegoldást tekintve. Motiváltabb vagyok, sokkal inkább cselekvőképes. A másokkal való viszonyom is jobb lett. Illetve a viszonnyal eddig sem volt baj, de az utóbbi időben mintha empatikusabb is lennék.
Bevallom őszintén, nem szentírásként követtem a kiadványt. A napi feladatokat mindig megcsináltam becsülettel, a SZÁT- ot is vezettem, de mégsem tekintettem úgy rá, mint amit szóról-szóra kéne követnem.
Az alapelvek azok, amik megfogtak. Egyszerű gondolatok, amelyek nagyon is sokat segítettek. Voltak olyanok is, amik már bennem is megfogalmazódtak, viszont így leírva, és feladatként, tudatosan átállni erre megint más. Egy csomó nagyon hasznos dolgot tanultam, amik ahhoz kellenek, hogy
könnyítsék egy adott szokás beintegrálódását. Ezek között voltak új dolgok is, például az elágazó ösvények akadályosítása, de voltak egészen általánosak is, mint például a büntetés-rendszer, vagy az egyértelmű célkitűzés. Ez utóbbi kettő például olyan, amik ugyan egyszerűek, viszont hiába jutott már nekem is eszembe, ha nem írom le, és nem kezdem el őket tudatosítani magamban, sosem rögzülnek be a szokások, illetve az ahhoz tartozó szokásminta-átalakítási módszer.
A módszer volt számomra a legérdekesebb. Látni lépésekre lebontva, hogyan is épül be egy szokás, megérteni, mik az állomásai. Ha egy módszer tiszta, és működik (márpedig ez működik), akkor bármikor újrahasznosítható. Például egy új szokás felvételénél. Általatok egy teljesen új tanulási folyamattal ismerkedtem meg.
Köszönettel tartozom, amiért beválogattatok a projektbe, olyan dolgokat tanultam, amik az élet rengeteg területén alkalmazhatóak, és rendkívül hasznosak.