Spartan Beast – tapasztalatok

IMG_9026
Pontosan egy hete, hogy elindult a Spartan Beast akadályfutó verseny. Gondoltam megosztom a felkészülésem, a versenyem és a regenerációm tapasztalatait.

A felkészülésem alatt abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a verseny előtt szabadságon voltam, így nem csak az edzésemet hanem a pihenőimet is pontosan meg tudtam tervezni. Hetente ötször edzettem. Három fajta edzésmunkát végeztem: futás; funkcionális edzés, súlyzós edzés.

11990425_921647997902196_756060253133510489_nFutó edzés:  egy akadályfutáson mit is kell csinálni az akadályok között? Természetesen futni, de nem is akárhogy, mert a verseny elején felfele. Amire sajnos lusta voltam, hogy elmenjek a hegyekbe futni mert természetesen a szabadban futottam, és nem futó padon. Ismerve a szabályokat, hogy 20+ a km-ek száma legalább 8-10 km-ket futottam. Az edzés jelleget megtartva időintervallum futásokat hajtottam végre, ahol adott időn belül különböző sebességgel futottam. A verseny alatt kiderült, hogy a 20+ km az hivatalosan 30,5 km volt, az egyik társam pedig 32 km-t mért (a pálya távjának nem része olyan akadály ahol pl. egy homokzsákot kell vinni egy kijelölt úton). Ezt egy kicsit nem tartottam fair-nek. Szerintem senki nem így készült. A funkcionális edzés alatt leginkább a TRX és a Kettlebell volt porondon, mint eszköz. Maximum erőt fejlesztettem (adott gyakorlatot maximális ismétlésszámig csináltam – AMRAP), illetve itt is időre dolgoztam, egy súlyzós és szabad testsúlyos gyakorlatot kapcsoltam össze (elsősorban antagonista izomcsoportot – ellentétes hatású) és 10-10 ismétléseket csináltam 4 percig, majd 1 perc szünet következett. 
11998618_921652374568425_2127908971_nA kedvencem pedig az volt, amikor ezeket a módszereket kombináltam. Tehát pályán futottam kb.: 1 km-t adott időn belül (általában 5 perc) majd 10-12-es ismétlésszámmal 3-4 gyakorlatot hajtottam végre (pl.: húzódzkodás, TRX atomic-push up, toes to bar), majd indult az új kör.

Természetesen odafigyeltem, hogy egy letisztult étrendet kövessek és étrend-kiegészítőket és vitaminokat is ettem. Főleg edzés előtti formulákat, fehérjét és napi vitaminokat.

11150583_921647001235629_7343319263697467533_nA verseny napján természetesen elég rossz idő volt, néha fújt a szél néha esett az eső, a havas eső és ezek keveredtek. Előző nap amikor összepakoltam a cuccom a versenyre a cipőmet természetesen nem a zsákba tettem, mondván úgyis kocsival megyünk. Gondolom mindenkinek le is esett, hogy otthon hagytam. Még szerencse, hogy egy másik sportcipőben vezettem. A szervezés nem igazán tetszett, mert legalább fél órám elment azzal, hogy parkolót találjak, öltöző nem nagyon volt. Persze megoldottam, nem nagyon zavartattam magam, de nem biztos, hogy az előző versenyek színvonalából le kellett volna adni. Végül is volt fél órám, hogy felkészüljek a rajtra. Bemelegítő krémmel bekentem magam, ittam egy edzés előttit és már indultunk is. Egy kicsit fura volt először, hogy mások kis futózsákkal indulnak, hiszen a versenyleírásban meg voltak jelölve “frissítő pontok”. Később ez is egyértelművé vált, hogy ott kaptunk egy pohár vizet. A pályakijelölés ismeretében, már csak vízre nem vágytam… Legközelebb én is vinni fogok.

10356214_921647437902252_9087408136373803489_nAz akadályokkal nem volt gond kétszer csúsztam le róla csak és egyszer a seprűnyél nem ment bele a szalmabálába. Szóval a 36 akadály alatt 120 burpee-t kellett csak csinálnom. Látva másokat egyes akadályokon, azért ha mások elgondolkoztak volna egy kicsit az akadályokról és a felkészülés alatt egy-két technikai edzést is beiktattak volna akkor sokkal hatékonyabbak lettek volna. Mire is gondolok? Kötélmászásnál a lábkulcs fontosságára, a palánk mászás elég egyszerű gyakorlat, de nem feltétlenül több óra futás, akadály után és sok kilométer patakmederben töltött sáros esetleg elfagyott végtaggal…

Menet közben nekem sajnos nem volt megoldott az energiapótlás, így a végén az izomgörcsöktől, a folyamatos csúszkálástól már nem tudtam futni, de még az utolsó akadályt is viszonylag könnyen teljesítettem (zsák felhúzás), de mosoly sem a versenyzők sem a nézők arcán nem volt. Csak később…

A versenyt minimális izomsérüléssel megúsztam, amit némi masszázs és izomlazító krém megoldott. Ízületeim közül a két bokám fáradt el nagyon, illetve valami történt a bal csuklómmal. az elég lassan javul, de már újra edzek és folytatom a felkészülést a superre, ahol meg lesz a trifecta.

Osszátok meg Ti is a tapasztalataitokat. Remélem jövőre a Warrior Fitness csapatával indulhatok!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *